banner

DangerAhead

Szerző:
KEBA Admin

Antal Tibor Kende, a 2014/15-ös KEBA verseny győztes DangerAhead csapat tagjának beszámolója a szakmai nyereményekről: A KELER-BÉT látogatásról és az Erste Befektetési Zrt-nél töltött nyári gyakorlatukról.

 

A versenyen nyert szakmai látogatásaimat először a KELER-nél kezdtem, ahol szisztematikusan bemutatták a cég működését, múltját jelenét és a jövőbeli elképzeléseket. Feltehettem a kérdéseimet Juhász Ágnesnek (aki egyrészt a KELER főtanácsadója, másrészt a verseny egyik bírája is), illetve a többi munkatársnak, így a kérdéseim 100%-a megválaszolást nyert.

A délután a Budapesti Értéktőzsdénél töltöttem, ahol bemutatták a szolgáltatásaikat illetve ismertették a jövőbeli elképzeléseiket. Itt megemlítették, hogy lehet valami nagy dobás a közeljövőben, és a mostani piaci hangulatot elnézve könnyen elképzelhető, hogy az MNB által finanszírozott felvásárlásra gondoltak.

 Az ötnapos szakmai gyakorlatom az Ersténél igen izgalmasan telt el.

Az első nap prezentációkat hallgattam meg a többi döntőbe jutott csapattal. Az idegenvezetőnk Marton Ádám volt, aki mindig készségesen segített, bármilyen probléma is merült fel.  Megismerhettük a cég történetét, az elemzők munkáját, illetve felvázolták mivel is foglalkoznak a brókerek nap mint nap. Mindezek után megmutatták nekünk a Népfürdő utcai épület befektetési részlegét.

Az igazi izgalmak a második nap kezdődtek, amikor is a Szabadság téri Erste fiókban működő brókerrészleget látogattuk meg. Itt futnak össze a telefonos megbízások, így szinte egész nap égtek a vonalak. Reggel, piacnyitás előtt átbeszéltük a reggeli eseményeket, és a kilátásokat. Feltehettem a kérdéseimet, és az aktuális befektetési ötleteket.

A legjobban az tetszett, hogy egyenrangú félként kezeltek (remélem erre a tudásommal is rászolgáltam), szinte minden gondolatot megosztottak és megvitattak velem, így szinte eggyé válhattam a szakmával.

A harmadik nap szinte ugyanúgy zajlott, mint a második. Beszélgettünk, kicseréltünk néhány általam, illetve a brókerek által használt weboldal címét. Megmutattam néhány részemről figyelemmel követett céget. A brókereknek, a visszajelzések alapján leginkább az a Nasdaq-on jegyzett, Marshall-szigeteki központtal rendelkező cég tetszett, amely háromhavonta elveszti az értékének 90%-át és a vezérigazgatója egy athéni hajléktalan.

A gyakorlatot félbeszakította az augusztus 20-ai, négynapos hosszú hétvége, amikor is kirobbant a 2008 óta példátlan piaci pánik. A mindenkori csúcson járó indexek feje felett összecsaptak a hullámok.

A kínai lassulásról más egy hónapja szóltak a hírek és zuhantak a mesterségesen felfújt kínai tőzsdék, de szerepet játszott még a görög kormánypárt feloszlása, az olaj árának megállíthatatlannak tűnő zuhanása, illetve a máskor komolytalannak tekinthető Észak és Dél Korea közötti konfliktus kiéleződése. A Fed nem emelte meg a piac által már jórészt beárazott alapkamatot, így a dollár őrületes romlásba kezdett.

A negyedik nap megdőlt minden korábbi várakozás, a Népfürdő utcában is tapintani lehetett a feszültséget. Egész nap csörögtek a telefonok, percről percre zuhantak az indexek. Az elfoglaltságra való tekintettel a sales részlegnél töltöttem el a délelőttömet.

Megmutattak nekem különböző kommunikációs technikákat és marketingfogásokat, megismerkedtem a „kíméletlen stopvadászattól” félő ügyféltípussal, illetve néhány tőzsdével kapcsolatos városi legendával. Itt is remekül szórakoztam.

A délutánt az elemzőknél töltöttem, ahol megismertem néhány, az elemzők által is használt elemzési modellt. Megtudtam, hogy mi a különbség a fair érték és a célár között, miért változtatják olyan hektikusan az elemzők a célárukat bizonyos részvényeknél még akkor is, amikor különösebben nem változott semmi.  Az elemzőknek nagyon nehéz dolguk van, hiszen sokkal kisebb az emberi kapacitásuk mint más, adott esetben állami intézményeknek, de a piac ugyanolyan eredményt vár. Emiatt nagyon komoly kreativitást és gyors felfogóképességet feltételez a szakma.

Érdekesség, hogy a VIX indexet nem publikálták a kereskedés első félórájában.  Visszamenőleg 53-mas nyitóárat kalkuláltak ki, ami 7 éves csúcsot jelentett.

Az ötödik napomat már az intézményi desk-nél tölthettem, ahol másnap is hatalmas pörgés volt, igaz immár minden szárnyalt. Láthattam élőben Bloomberg terminált, 10-es mélységű ajánlati könyvet, ami óriási élmény és egyben nagy vágyam volt. A Bloomberg felületen nagy pakettekkel kereskednek, aminek nyilván a kockázata is jóval nagyobb. Tulajdonképpen, ez egy kőkemény kockázat-menedzsment, ami hihetetlen pörgéssel, és feszültséggel jár.

Minden tiszteletem az itt dolgozóknak, hiszen megállás nélkül kell nagyjából 9 órát dolgozniuk.

Összességében ez egy életre szóló élmény volt, ami nem sokaknak adatik meg. Rengeteg, okos és józan ítélőképességű embert ismerhettem meg.

Az idei versenyre készülő diákoknak azt tudom tanácsolni, hogy legyenek nyitottak az új dolgokra, illetve élvezzék ki a verseny minden percét, ahogy én is tettem. Ha jelentkeztek, akkor temérdek hasznos ismeretre tehettek szert, és egy életre szóló emlékkel gazdagodhattok.

Köszönetet szeretnék mondani Kárpáti Istvánnak a verseny profi szervezéséért és lebonyolításáért, Marton Ádámnak, aki az agya volt az egyhetes gyakorlatnak, az elemzőknek és a brókereknek, akiknek hála a tőzsdén érezhettem magam, Juhász Ágnesnek a tőzsdei intézményekben eltöltött felejthetetlen napért és a finom ebédért, és természetesen az Erstének illetve a Brókerképző Alapítványnak, akik nélkül már a verseny se jött volna létre.

Cikkkategóriák:
Élménybeszámolók

Mondja el véleményét

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

KEBA menü