Az összes poszt a következőben: Oktatóanyagok

Tőzsdejáték versus Valóság

Szerző:

Tőzsdejáték versus Valóság

Sügér iránytű, 3. rész.

A cikk a 2014/15-ös verseny idején íródott, de ezt leszámítva mindig aktuális.

Ebben a jegyzetben azt vizsgáljuk meg, hogy mennyiben hasonló és mennyiben más egy virtuális, azaz játékpénzzel működő tőzsdejáték és a valódi tőkével, éles számlán végrehajtott kereskedés és kitérünk az idei tőzsdejáték eddigi tapasztalataira is.

   

Kezdjük a hasonlóságokkal.

A játékban használt demószámla és az éles számla 99%-ban megegyezik. A különbség igazából csak abban rejlik, hogy néhány termékcsoport nem elérhető és néhány egyéb funkció is ki van kapcsolva, de a részvény/ETF és a CFD kereskedés módja megegyezik az éles számlás verzióval, még a jutalékok is ugyanazok. A felugró, üzletkötést visszaigazoló ablakok és a margin call figyelmeztetések is teljes mértékben megegyeznek.

A hasonlóságok itt véget is érnek.

Ami alapvetően megkülönbözteti a demó-és az éles számlás kerekedést, az a pszichológia és a kitűzött célok. Nézzük, mit jelent mindez!

  1. Félelem és mohóság

   

Az embert ősidők óta ez a két érzés mozgatja, legyen szó egy vadkan elejtéséről, egy kereskedőhajó megcsáklyázásáról, vagy a tőzsdei kereskedésről.

Sokan gondolják azt egy éles számla megnyitásakor, hogy elfogadják a kockázatot és ezzel azt is, hogy a leendő portfolió értéke jelentősen ingadozhat, időnként 5-10%-os, vagy még nagyobb esésekkel. Aztán amikor nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is átélnek egy-egy jelentős árfolyamváltozást (nemcsak esést, erről majd később), akkor támadnak fel bennük azok az érzelmek, amelyek alapvetően befolyásolják őket a döntéseikben.

Hogyan?

Árfolyamesés esetén (most az egyszerűség kedvéért végig vételi pozícióban gondolkodunk) megijednek és vagy pánikszerűen eladják a részvényüket, vagy esetleg bár pánikolnak és remegnek, de tartják a pakkjukat, hiszen „előbb-utóbb csak visszamegy”. Egyébként ilyen esetben az eladás és a tartás is lehet jó, ha az megfontolt, azaz észérveken alapul, nem pedig az érzelmeken. A probléma akkor keletkezik, ha az érzelmek átveszik az irányítást.

Érdekes módon nemcsak egy esés okoz stresszt! Az is idegesítő, amikor a befektetésünk már jókora pluszban van, de még nem realizáltuk. Ekkor sajnos sokszor előfordul, hogy a befektető eladja az „aranytojást tojó tyúkot”, azaz megelégszik az egyébként esetleg magas nyereséggel, mivel a lényeg, hogy söpörjük be MOST a hasznot. Mohó is, hiszen most kell neki a pénz és fél attól, hogy az egyelőre virtuális nyeresége a jövőben elvész.

Demószámla és játékpénz esetén nincs meg az igazi pénz adta stressz, így az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a kockázatmenedzsment sokkal jobban működik a legtöbb embernél, mint egy éles számlán. Úgy is fogalmazhatunk, hogy demószámlán mindenki ász, majd amikor a demószámlán elért sikereken felbuzdulva éles számlát nyit, meglepve tapasztalja, hogy így kevésbé megy….

  1. Diverzifikáció és pozícióméretezés

A befektetések egyik szokásos alapelve, hogy a tőkénket különböző típusú befektetésekbe tegyük, illetve részvénybefektetés során ne egy, hanem több vállalat részvényeit vegyük, így csökkentve a kockázatot. A legnagyobbak is így tesznek, Buffett erre is jó példa.

Ugyanakkor a kockázat csökkentése a várható hozamot is mérsékli, így egy verseny során célszerűbb kevésbé diverzifikálni, hiszen míg egy évesített 20-30%.os hozam kiválónak számít a befektetési szakmában, addig egy versenyen ezzel nehéz (vagy lehetetlen)az élmezőnyben végezni.

A pozícióméretezés terén is vakmerőbbnek kell lennünk. A valóságban féltjük a nehezen megtakarított pénzünket, itt viszont játékpénzről van szó, ráadásul nem érünk rá arra, hogy 1-2 év alatt építsünk ki jelentős pozíciókat, hiszen a mi versenyünk is csak három hónapig tart (és ez még hosszúnak is számít a versenyek között!).

  1. Alternatív befektetési stratégiák és a tőkeáttétel

Ez egy verseny, azaz nem elég, ha sikeres vagy, a cél, hogy nagyobb hozamot érj el, mint a többiek. Ez alapvető különbség az éles számlához képest, ahol a befektető habitusától függő pozitív (reál)hozam szintje jelenti a sikert.

Így pl. hiába emelkedik az Apple meg a Google részvény árfolyama és érünk el 2 hónap alatt mondjuk 10%-os árfolyamnyereséget, ha rajtunk kívül még vagy 30 csapat is ugyanezt tette. Azaz meg kell találnunk azokat a kevésbé reflektorfényben lévő vállalatokat, amelyek előtt talán komoly emelkedés áll, de a versenytársaink nem figyeltek föl még rájuk. Nyilván kockázatosabb sokkal a megacégek helyett a kis-vagy közepes kapitalizációjú vállalatok részvényeit venni, de nagyobb nyereséget is érhetünk így el. (És persze többet is bukhatunk.)

Végül, de nem utolsósorban.  A 2014/15-ös verseny minden eddiginél látványosabb hozamokat eredményezett: tavaly, vagy tavalyelőtt jóval kisebb hozam is elég volt ahhoz, hogy valaki a TOP 10-ben legyen.

Ennek két fő oka lehet. Egyrészt a verseny indulása óta folyamatos trendek élnek, mind a részvény – mind a nyersanyagpiacokon. Azaz akár egy buy&hold stratégia is nyerőnek bizonyult, azaz vegyünk meg pár index-vagy részvényt és üljünk rá. (Azért nem volt teljesen mindegy, hogy milyen indexet és milyen részvényt, a mezőny végén vannak olyan csapatok, amelyek lefeleztél, lenegyedelték a számlájukat….)

A másik ok az elsővel kapcsolatos. Mivel a trendek viszonylag simák voltak, emiatt megérte viszonylag nagyobb összegeket tenni CFD-kre. A CFD tőkeáttételes termék, azaz a mögöttes termék kockázatát felnagyítja, így – kedvező irányú árfolyamelmozdulás esetén – a nyereségünk is sokszoros lehet.

A verseny október 13-án indult, mely egyébként egy eső nap volt, de utána alig látunk piros gyertyát. Így aki október 15-e körül bevásárolt (pl. amerikai részvény) CFD-kkel, az elég jól járt. Jelen állás szerint….ugyanis ha a várt Mikulás-rali helyett kapna egy nagy pofont a piac, akkor a megszerzett előny könnyen a visszájára fordulhat, ha nincs stop megbízás.

  1. Milyen stratégiák lehetnek a nyerők a verseny második felében?

Nem akarunk senkit a stratégiája megváltoztatására rábeszélni, főleg, hogy a jövőt természetesen mi sem látjuk.

A mezőnyt egy bizonyos szempontból három felé lehet osztani:

A) a továbbjutásra állók

B) a továbbjutáshoz köze állók és azok, akik több sikeres ügyleten túl vannak már, melyek igazolták a stratégia sikerességét

C) a továbbjutástól nagyon-nagyon messze álló, esetleg mélyen leszakadt csapatok

A C) csoport helyzete a legegyszerűbb: lassan eljön az a pont, amikor érdemes mindent feltenni és ha ez sikeres, akkor így a TOP 10-be kerülni. Vesztenivaló levés van akkor, ha a számlaegyenleg mondjuk 7-8 millió, míg jelenleg a 10. helyezett csapat egyenlege is 14 millió körül van.

A B) csoport helyzete kicsit komplikáltabb már, hiszen ők nem állnak rosszul és nyilván nem szeretnék, ha egy nagyon rosszul sikerül ügylet miatt olyan mélyre csúsznának, hogy elveszítenék a jelenleg meglévő esélyüket. Ugyanakkor mégis előrefelé kell figyelniük, hiszen bár jobban mutat egy 12. hely a hozamversenyben, mint egy 43., de egyik csapat sem jut tovább. Azaz a jelenleg minimum 10. helyen álló csapatot kellene „levadászniuk”.

Az A) csoport tagjaival nyilván mindenki cserélne, de a helyzetük egy érdekes játékelméleti szituáció. Jelenleg továbbjutásra állnak, ami nagyon szép. A kérdés az, hogy folytassák-e az eddig nagyon szép eredményeket hozó kockázatos kereskedésüket? Eddig minden jól ment, de mi van, ha fordul a kocka? Akkor talán jobb, ha inkább megpihennek. De mi van akkor, ha ezt a pihenőt kihasználva más csapatok átugorják őket?

És mi van akkor, ha az ettől való félelmükben folytatják a kereskedést és veszítenek és pont emiatt előzi meg őket egy másik csapat?

Ördögi kör, hiszen a saját megfontolások mellett azon is kell spekulálniuk, hogy a többi csapat mit tervez….:)

5. Összegzés

Szokás szerint most sem adtuk meg a Szent Grálhoz vezető út leírását, mindössze felhívtuk a figyelmet néhány szempontra, melyből a t. versenyzők ilyen vagy olyan következtetéseket vonhatnak le. Kíváncsian várjuk, hogy a verseny második felében is működőképes marad-e a topcsapatok eddigi stratégiája, vagy esetleg a feje tetejére áll a tabella. Meglátjuk.

PS A jegyzet 2014. 11. 30-án íródott.

2 hónap
256
0 0

ERSTE TRADER GO

Szerző:

Tisztelt Diákok!

A kereskedési felület használatát segíti egy prezentáció. FIGYELEM: A prezentáció olyan funkciókat is leír, amely a játékban nem használható (pl. FOREX kereskedés)

ERSTE TRADER GO prezentáció megnyitás

A prezentációt úgy célszerű végigolvasni, hogy közben beléptek az Erste Trader felületre (regisztráció szükséges!) és párhuzamosan nézitek a felületet és a prezentációt.

Javasoljuk, hogy tekintsétek át a Trader Oktatóanyagok” modul többi cikkét is és csak azután kezdjetek el kereskedni!

Jó kereskedést,

KEBA

1 év
1027
1 0

A kockázat kezeléséről

Szerző:

Bár szinte minden cikk hangsúlyozza, hogy az értékpapírok (de tulajdonképpen bármi más) kockázattal jár és így jól meg kell fontolni az ilyen jellegű befektetéseket, ebben a cikkben kifejezetten a kockázatkezelésről lesz szó.

De még mielőtt belevágnánk, fontos, hogy értsük: különböző befektetési filozófiák léteznek. A value (érték) szemléletű fundamentális elemzők egy vételi pozíciót akkor nyitnak meg, ha  –  mivel szerintük a vállalat jövője pozitív –  az adott értékpapír jelentős felértékelődési potenciállal bír és akkor adnak el, ha a vállalat jövője már kevésbé kedvező (vagy az árfolyamba már beárazódott a pozitív kép). A fundamentális elemzésről és annak módszereiről a “Szakmai videók” modulban tájékozódhattok bővebben, itt most csak annyi, hogy egy fundamentális elemző számára a kockázatkezelés mást jelent, mint egy technikai elemző számára.

Részvénykereskedésnél több stratégia is létezhet, itt a daytrade és swingtrade mellett mellett könnyen befutó lehet akár egy három hónapos “buy&hold stratégia” is. Azaz elképzelhető, hogy átmeneti veszteségek után az adott befektetés busás hozamot hoz. Itt “ki lehet ülni” a rossz időszakot, bízva egy jobb periódusban (ami vagy jön, vagy nem).

Azaz ha value szemléletben és hosszú távon gondolkozunk, akkor nem számít (persze, számít azért…) egy-egy árfolyamesés. Ha bízunk a vállalatban és az értékítéletünkben, akkor tartjuk, vagy még további vételeket eszközölünk. Buffett is így csinálja…..


A tőkeáttételes kereskedés során ugyanakkor a kockázatkezelésnek még nagyobb súlya van, mint a “sima” részvénykereskedésnél. Azaz aki CFD-kesekedésnél pl. a teljes tőkét teszi fel egy 50X-es tőkeáttételű “rulettre” és ráadásul nem használ stop losst (vagy a kockázatkezelés más módjait), az könnyen elveszítheti a teljes vagyonát és így már a verseny első részében kiszállhat a küzdelemből.

Így ha valaki daytraderkedik, ha valaki technikailag kereskedik, ha valaki tőkeáttétellel kereskedik (CFD-vel kereskedik), akkor számára kötelező olvasmány Vakmajom:

Ha csak egyszer is megsérted a stop loss könyörtelen betartásának szabályát, elveszett ember vagy. Nem azért, mert nem jöhet be egyszer, kétszer, tízszer, nem jöhet be akár évekig, és sosem sikerülhet épp e szabály áthágásával kimászni a csávából, hanem azért, mert életveszélyes megszokáshoz vezet. Nem azért rakom el a gyerek elől a kést, az ollót és a baltát, mert okvetlen levágja vele a kezét, hanem azért, mert esélyt sem akarok adni a jóvátehetelen katasztrófának

http://vakmajom.hu/?doc=stoploss

Nos, e kis bevezető után vágjuk bele….

A kockázatkezelés (risk management) célja a veszteség limitálása és így a tőke védelme. Ezt csinálhatjuk manuálisan, de az egyes kereskedési platformok biztosítanak számunkra programozott megoldásokat is.

A kockázatkezelés néhány módszere

1) A pozíció méretezése

A tőke védelmének legegyszerűbb módszere az, hogy előre eldöntjük, hogy  egy adott ügyletre az össztőkénk maximum mekkora részét szánjuk. Azaz pl. a 10 milliós tőke 10%-át fektetjük egy adott értékpapírba. A diverzifikáció a befektetések világában sokszor hasznosnak bizonyult már, ugyanakkor egy kereskedési versenyben nehéz úgy bekerülni a legjobbak közé, ha túlzottan óvatosak vagyunk. 

Amennyiben piramist építünk (azaz XYZ értékpapírból vásárolunk 1000 darabot, majd amikor az árfolyam emelkedik, még ráveszünk mondjuk 500-at, majd megint 250-et), akkor ügyelni kell arra, hogy ugyan több trade is volt, de mégis csak ugyanabból a papírból. A 2010-es verseny győztese piramisépítéssel jutott be az elődöntőbe.

2) A kockázat/hozam arányának mérlegelése.

A jövőt nem láthatjuk, de mégis spekulálunk. Pl. ABC részvény árfolyamának technikai elemzése során arra jutottunk, hogy a részvény 30 dollárt is emelkedhet, míg elképzelésünk szerint a STOP megbízásunkat (lásd lejjebb) szintjét 10 dollárral érdemes a jelenlegi árfolyam alá tenni. Ebben a helyzetben kedvező az arány. Fordított helyzetben viszont nem nyitunk pozíciót.

3) A STOP LOSS megbízás

Talán ez a legismertebb és legegyszerűbb módszer a veszteség limitálására. Az egyes kereskedési platformok felkínálják számunkra lehetőséget, hogy ún. feltételes megbízást is adjunk. Azaz vásárolunk Google részvényeket 511 dolláros áron, de egyből adhatunk egy feltételes megbízást is, hogy amennyiben az árfolyam lefelé indul és elér egy adott árszintet, akkor a részvénycsomagunk azonnal kerüljön eladásra.

A játékban használt ET-ben:

Kinagyítva:

A stop loss megbízás felett a take profit lehetőség látszik. Ezzel azt tudjuk biztosítani, hogy amennyiben az árfolyam a “jó” irányba megy és elér egy általunk beállított értéket, akkor a részvény automatikusan eladásra kerüljön.

Ugyanakkor sajnos a STOP megbízás használata nem is olyan egyszerű. Először is, hova rakjuk a STOP szintet? Nagyon mélyre nincs értelme, ha túl közelre állítjuk, akkor meg könnyen előfordulhat, hogy “kiráznak a pozíciónkból”, azaz az árfolyam egy pillanatra leszúr, a STOP megbízásunk aktiválódik, a részvényeink eladásra kerülnek, majd….majd az árfolyam köszöni szépen és megy tovább – feljebb. Nincs ennél dühítőbb!
Ha ez sokszor előfordul, akkor a sok kis veszteség elkezd tetemessé hízni, veszteséglimitálás ide, veszteséglimitálás oda. Azaz a STOP szint beállításánál vegyük figyelembe az árfolyam volatilitásának mértékét (azaz hogy mennyire “izgága”).

A tőként számára még komolyabb veszélyt jelentenek az ún. gap-ek. A gap magyarul rést jelent, mégpedig az előző napi záróár és az adott napi nyitóár közötti különbséget. Pl. egy rossz vállalati jelentés hatására lehet, hogy az árfolyam egy sokkal alacsonyabb szinten nyit másnap, sokkal alacsonyabb szinten, mit amilyen szintre beállítottuk a STOP szintünket. Így az előzetesen elgondolt, mondjuk 2%-os veszteségünk helyett lehet akár 20%-os is, ha pedig ez egy tőkeáttételes CFD volt, akkor….lehet, hogy game over.

 

 

3 év
745
0 0

Technikai elemzés 2.

Szerző:

A technikai elemzésről szóló 2. videóban Andi bemutatja a mozgóátlagokat és kitér néhány gyakori alakzatra is, emellett felhívja a figyelmet a technikai elemzés buktatóira is.

További szakmai videókat találsz itt, a honlapon és a YouTube-csatornánkon is!

3 év
493
0 0

A kezdők hibái

Szerző:

Ez a cikk azokat a tipikus hibákat összegzi, melyet a versenyzők, de egyben a kezdő kereskedők-befektetők is el szoktak követni. Sajnos a legtöbb dolgot a saját kárunkon tanulunk meg, ez nem kikerülhető, de legalább igyekezzünk csökkenteni a leendő (jelen esetben virtuális) veszteségeinket azzal, hogy tanulunk mások hibáiból.

Tipikus hibák:

1. Nem figyelünk oda a jutalékokra.

Az Erste Trader “Számla” fülének “Kereskedési feltételek” menüpontja alatt olvashatóak, hogy mennyi jutalékot kell fizetnünk az egyes tőzsdéken való tranzakciók után. Pl.  NYSE-en (New York-i tőzsde) ez 0,25%. Semmi, igaz? Viszont ott van a minimumdíj is, ami 15 USD. Azaz a jutalékszint a következő: 0,25%, DE minimum 15 USD. Azaz ha valaki 100 dollár összértékben vásárol részvényeket (pl. 5 db-ot egy 20 USD-s árfolyamú részvényből), akkor bizony a jutalékterhelése 15%! Ha később eladja, az megint 15 USD, azaz összesen 30 USD-t adott ki, ami már 30%.

Tanulság: úgy kell méretezni a pozíciót, hogy a jutalékterhelés ne legyen aránytalanul magas. Pl. ha 1000 dollárért vesztek, akkor már csak 1,5%-ra jön ki a 15 dolláros minimumdíj, ha 5000 dollárért, akkor már csak 0,3%-ra. Pont ezért kap minden csapat kb. 50 ezer dollár értékű forintot, azaz nyugodtan vásárolhattok nagyobb összegekért.

2. Stratégia nélkül kereskedünk.

Fontos, hogy a csapattagok megbeszéljék, hogy pl.

  • milyen termékekkel akarnak kereskedni
  • egy adott pozícióra mekkora a minimum és mekkora a maximum összeg
  • összesen hány darab pozíció legyen egyszerre
  • a veszteség-minimalizáló megbízást (stop-loss) hogyan állítsák be
  • adott pozíción mekkora a profitcél (célár) és mi történjen, ha azt elérték

Enélkül előbb-utóbb kapkodás lesz. Sőt, előfordult már az is, hogy egy adott csapat egyik tagja éppen vett, míg a másik éppen eladta – ugyanazt az értékpapírt…:)

3. Olyan termékkel kereskedünk, amit nem értünk

Elég komoly hiba, ha valaki úgy megy bele egy tőkeáttételes kereskedésbe, hogy nem érti annak a lényegét, annak működését. Olyan termékekkel kereskedjünk, amelynek értjük a működését. A komplexebb termékek kapcsán előbb nagyon alaposan tájékozódjunk.

4. Nem nézünk rá hosszú ideig a számlánkra.

Dühítő tud lenni, amikor is egy 50%-os nyereségben lévő jelentős pozíciót nem zártunk le és mikor belépünk, már csak +7%-on vagyunk. (Volt már példa arra is, hogy Karácsony előtt egy csapat a 2. helyen állt, utána pedig a lista végén.)

A számlán lévő értékpapírjaink mozgásának követéséhez persze nem feltétlenül kell mindig belépni az Erste Trader rendszerbe, az árfolyamokat máshol is nyomon lehet követni. A lényeg, hogy képben legyünk és ha kell, cselekedni tudjunk.

5. Túl sokat kereskedünk.

Nem beszélve arról, hogy így sok-sok jutalékkal gazdagítjuk a rendszert, nem biztos, hogy 1000 trade-del nagyobb hozamot ér el valaki, mint 20-szal. Másrészt ott az iskola, ott a szabadidő, ezekre is kell időt hagyni…

6. Félelem és mohóság

Sajnos ezekkel az érzésekkel nehéz mit kezdeni, hiszen az ember ősi tulajdonságai. Mégis, a tőzsdei kereskedés során ezek azok az érzések, amelyek miatt a nyereségeink korlátozottak, a veszteségeink viszont óriásiak lehetnek.

Jellemző pl., hogy a befektető adott pozíción +5%-on áll és inkább gyorsan lezárja (“jobb a biztos” alapon), miközben a pozíciót hagyhatná még. Másfelől, ha -5%-on áll, inkább reménykedik abban, hogy “majd csak visszamegy” és nem vágja el a veszteséget, ami csak nő és nő…

A probléma az persze, hogy sok esetben valóban érdemes várni, hiszen gyakori, hogy egy-egy kisebb esés után az árfolyam szárnyalni kezd.

A dilemma talán úgy oldható fel, hogy előre elhatározzuk, hogy adott pozíciónál alkalmazunk-e stop-losst (azaz egy adott szintnél mindenképp eladunk, illetve pozíciót zárunk), vagy nem. Sőt, esetleg inkább “hígítunk”, azaz a veszteséges pozícióra “ráveszünk”. Ez utóbbi kétélű fegyver: bejöhet, de ha a paripa mégsem fut olyan jól, mint ahogy mi hittük, akkor tovább fokozódhat a veszteségünk.

7. Szerelmesek leszünk egy adott vállalatba

Gyakori hiba, hogy egy adott vállalat iránti rajongás miatt kezdjük el venni a részvényeit is. Holott nem feltétlenül mozog úgy az árfolyam, mint amennyire szeretjük a vállalat termékeit. Az is gyakori, hogy ha egy részvény, amelyből korábban jól bevásároltunk és az árfolyama éppen komoly pluszban van, azt elkezdjük szeretni és szinte semmi pénzért sem válnánk meg tőle (“hiszen korábban bizonyított már”). Nehéz dolog, de érzelemmentesen érdemes viszonyulni még ahhoz a részvényhez is, amelyet az a vállalat bocsátott ki, amelynek termékeit esetleg minden nap eszegetjük. Azért ez nem mindig könnyű… 🙂

8. Nem gyakorlunk a verseny kezdete előtt

Célszerű már a verseny kezdete előtt kipróbálni a felületet, végigkattintgatni a füleket, kipróbálni a kereskedést. Bosszantó ugyanis, ha valaki már az “éles” körülmények között nyom véletlenül az eladás gombra a vétel helyett, vagy vesz CFD-t részvény helyett.

 

A lista az idei tapasztalatokkal várhatólag hamarosan tovább bővül…;)Wink

4 év
592
0 0
1 / 2 oldal12
KEBA menü